Történelem

Felsőszeli területén már az újkőkorban laktak emberek. A község területén végzett ásatások a lengyeli kultúra népének nyomait tárták fel. A magyar törzsek a 10. században – a Nagymorva Birodalom bukása után – telepedtek meg ezen a vidéken. A falut Zele alakban a pannonhalmi apátság oklevelében, majd 1237–1240-ig Alsószelivel együtt UTRAQUE ZELI-ként említik, jelentése “mindkét Szeli”. A pannonhalmi kolostor uradalmának része volt. Kiváltságait 1523-ban kapta, de várossá nem fejlődött. A falu a 16. században a Thurzó és a Báthori-család, majd a 17. században az Esterházyak semptei uradalmához tartozott. 1817-ig a cseklészi uradalom része volt.

A falu elnevezése feltehetőleg a 14. századból ered. 1324-ben Coradus de ZYLI-ként említik. 1828-ban már 1789 lakos élt itt 256 házban. Főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Mezőgazdasági jellegét 1918 után, a Csehszlovák köztársaság megalakulása után is megőrizte. Sokan idénymunkásként dolgoztak Szolda földbirtokos földjein. A falu területét az 1938-as bécsi döntés értelmében Magyarországhoz rendelték, majd 1945-ben, a második világháború után újból visszacsatolták Csehszlovákiához. A háborút követő években sok magyar családot deportáltak ki Csehországba. Többségük visszatért, néhányan azonban ott maradtak. A államok közötti egyezmény értelmében 1947–1948-ban végrehajották a lakosságcserét. Ez alapján a felsőszeli magyar családokat Magyarországra telepítették és helyükre magyarországi szlovák telepesek kerültek.

1949-ben megalapították a helyi szövetkezetet. 1953 után a falu gazdasági fejlődésnek indult. Termálfürdő létesétését kezdeményezték, melynek területe részben Felsőszelihez, részben Deákihoz tartozik. Ma már újra folyik a magángazdálkodás a faluban. Felsőszelinek 1996-ban 3079 lakosa volt, 1207 házzal és 27 utcával. A községhez területéhez tartozik Körtvélyes /Hrušov/ település is.

02c3db90ca50df35c680391686e1c325 d1dac9e69233cd177ad0bfee11de7cb2